Good BoyA jó hírünk az, hogy olyan erős szűrőt használunk a napközis és panziós felvételhez, hogy nem bízzuk a véletlenre, a részvétel alapja: jól szocializált kutyák.
Lehet elsőre ijesztő, hogy nagyobbak és kisebbek sokszor együtt vannak, de a lényeg azon van, hogy kik ők, nem mekkorák.
Sőt, amitől sokan félnek, az az előnye: ők nem csak egy összeszokott falka, akik kifogják az újakat és bántják. Ők egy korrekt, együttműködő, jól alkalmazkodó csapat, akik segítik a beilleszkedést, elfogadóak és kiválóan oldják a feszültséget. Azt tudjuk, hogy a csapat 80% állandó, vagy nevezhetjük törzsvendégeknek, de aki egy évben csak egyszer jön, hamar kiismeri és megtanulja rendszert, mind ismerkedés, pihenés, játék szintjén. Akik pedig először lépnek be, tapasztalják, mik a szokások, hogyan fogadják őket és felveszi a ritmust.
Képzeld el, hogy egy kiegyensúlyozott csapatba lépsz be, ahol az agressziót, mint eszközt, választ, reakciót nem használja senki. Miért?
Mert a csapat kizárólag jól kommunikáló kutyákból áll (ezt mindjárt megcáfolom várd csak ki). Ezt megelőzi, hogy megfelelően szocializálódtak emberek, környezet és fajtársak iránt, tehát mondhatjuk, jól szocializált kutyák társaságából áll a napközink és panziónk.
Számottevő része a kutyusoknak baba kortól kezdve nálunk kezdtek kölyök képzésen, esetleg folytatták felnőttoktatáson (vagy ezzel kezdtek), tehát a mentalitás alapjait, azaz együttműködés, tolerancia, választási lehetőségek a kommunikációs eszközökből megtanulták, tapasztalták, hogy az működik és alkalmazzák. (Különböző nyugtató-kitérő, csillapító, stresszoldó viselkedések).
Van egy része, akik nem nálunk tanultak (ez nem kizáró ok, sose volt, nem is lesz), vagy egyáltalán nem jártak kutyasuliba. Többnyire mondhatni, hogy hoztak magukkal alapvetően jó reakciókat, van aki kiváló van, akinek szüksége volt időre a beilleszkedéshez (ez a nálunk végzettekre is igaz, tőlünk se csak csodabogarak repülnek ki, isten ments, hogy ilyet állítsunk), és jön az az apró réteg, akinek vannak problémák.
Ebben vagy egy óriási szűrő. Na ez szakmai, ami a tanultakon, megfigyeléseken és tapasztalatokon múlik.
Ahány kutya annyi példát lehetne hozni, de most legyen csak egy.
Ha felhívnak, hogy félős vagy támadós kutyával kapcsolatban, szeretem látni élőben, kinek mit jelent. Senki emberfiát nem bántani akarom, de az esetek többségében a kutyák jelzéseit félre értik. A félelem néha csupán óvatosság, támadás pedig kimerül egy diszkomfort érzés jelzésében, hogy térre és időre van még szüksége a kutyusnak. Megfelelő kutyákkal néha pár perc után a gazdik könnybe lábadt szemei árulkodnak arról, hogy ilyenre is képes az én kutyám???
Persze van az, amikor már telefonos egyeztetés során kiderül, hogy el sem jutunk személyes találkozóig, mert először tanulással kell kezdeni. Erről majd egy következő bejegyzésben lesz szó, kik kaphatnak erre lehetőséget és kiket kell visszautasítanunk.
Az is fontos, hogy bevett szokás, hogy egyszerre 1-2 új vendég jön. Tehát a “Zöldfülű Fifi” eljön hétfőtől péntekig, próbanapon is minden oké volt, valószínűleg “Újsrác Buksi” hasonló megfelelés után még jönni fog, de “Sosemjártmégpanzióbanéskutyákközött Morzsi” ugyanekkor már kimarad a fogadtatásból.
Egyrészt nem biztos hogy egy panzióban kell neki először találkozni kutyákkal. (Jaj ez majd következő hosszú poszt lesz jó?) Másrészt a közhangulat és közbiztonság erősebb ha többen vannak, akik ismerik a járást, a szokásokat.
Láthatod, így alszanak együtt, valamikor egyedül, valamikor ketten valamikor négyen és valamikor heten. Kisebbek nagyobbak is. Fiúk (aki egykor még fiú volt 
) lányok.
Bent nincs játék. Alapszabály.
A “régiek” pihenni járnak be. Az újak bent is akarnak játszani. Aztán rájönnek, hogy nincs kivel. Ő is pihenni fog. Harmadik negyedik alkalom után már ő is tanítja az újakat.
Persze ez komoly logisztikát igényel, odafigyelést, tanítást, napközben a kutyák egymás felé mutató kommunikációját figyelni és a legkisebb bizonytalanság esetén megcseréljük a hálótársakat. Azon kívül többnyire mindenki együtt bandazik napközben, akkor pihen és vonul el, amikor szeretne.
A kutya pedig ügyes és okos, megtalálja azt a társaságot akivel tud játszani, megtanulja hogyan közölje, ha sok neki a másik, megtanulja, hogy kit kell békén hagyni, ezáltal megtanulja, hogy erőszakkal vagy agresszióval nem kell semmit közölni.
Nincs motiváció bántani egymást.
Oké, de mi van, ha megjön “az én kutyám mindenkire morog és antiszoc” Fifi? Sőt, hogy kerül ide, ha elvileg olyan erős ez a szűrő?
Folytatjuk egy szocializációs folyamat bemutatásán keresztül!
