Good BoyEzt bizony egyed válogatja. Nézzük röviden, miket vegyél számításba:
Mennyire szociális a kutyád?
Van-e igénye egyáltalán arra, hogy több kutyussal együtt legyen? Fura lehet, de teljesen normális ha a kutyusod inkább emberekkel érzi magát jobban, mintsem fajtársak között.
Megtanult e helyesen kommunikálni? Mi a helyes?
Képes felismerni a másik kutyák jelzéseit, akarnak e vele játszani, közeledni hozzá, elfogadja ha nem akarnak vele foglalkozni, képes határokat tartani, lenyugodni, lekapcsolni és nem túlhevülni. Az állandóan játszó kutya nem azt jelenti, hogy jól szocializált. Neked se van kedved mindig beszélgetni másokkal, és ha ezt nem értik meg, nem te vagy a hibás. Képes elfogadni, ha határozottan jelzik felé, hogy sok. Nos igen, ha már határozottan kell jelezni akkor már a korábbi mondatnál megbukott 
Fél kutyák között? Bizonytalan? Vagy esetleg támad? Vagy mindenkit csak be akar fedezni?
(Nem, nem dominanciából, hanem egyetlen kommunikációs eszközeként)
Többnyire mindegyiken lehet dolgozni, de remélhetőleg kevés napközi és panzió fog egy támadásra hajlamos kutyát közösségébe beengedni, mindenki biztonsága érdekében.
Elsősorban mi is egyedeket nézünk, de akár előítélet akár nem, vannak bizonyos fajták, akikkel vigyázni kell, vagy érdemes a fajtára jelemző viselkedéseket figyelembe venni. Néhány példa.
Ilyenek a labradorok (na ebből mondjuk jár jó pár és népszerű fajta), de ők hajlamosak szétpörgetni magukat és a kutyákat, valamit brutalisan sok a legtöbb kutya számára a labiskodásuk. Imádnivalóak, okosak, de hozzájuk is kemény munka kell. Elleben támadékony labihoz még nem volt szerencsénk. Szóval nem közvetlenül veszélyesek, csak túlzásba tudnak esni a játékkal, így a gondozónak figylenie kell, hogy a közösség számára ne legyen sok.
Ott vannak a nagytestű pásztorok. Többnyire nem ilyen közegre szelektálták őket, nem játékra, és kutyahaverkodásra, hanem őrzésre. Ha egy nagytestű pásztor magáénak tekint egy panziót, ott baj lesz és játszani, játékosan viszonyulni is saját közegében fog leginkább, jól ismert kutyapajtik között. Már ha egyáltalán akar.
Igen, nem marad ki, a staffordshire sem. (vagy a “harcikutyák”) Jár ebből a fajtából is hozzánk is. De gondos nevelés, kölyökkortól kezdődő előkészítés után. A fajtára igaz lehet, ők zsákmányosak tudnak lenni. A saját fajukra is, főleg arra. De úgy durván. Hisz erre is szelektálták őket. A legkisebb játék is bekapcsolhat egy végzetes mozdulatsort, és elszántak.
Na kicsit szélsőséges lett most tudom, az utóbbi pár gondolat, és egy poszton belül nem is lehet ezt csak úgy kivesézni.
De egy panziós, napközis felel a nála tartózkodó kutyákért, azokat úgy adja vissza gazdinak, ahogy ő ott hagyta gondozásra.
Ha kritikusnak érzi, nem köteles fogadni. Neked ez tudjuk, rosszul esik, teljesen érthető. Nem csak egy szakmaiság hiánya lehet, hanem a fentiek valamilyen kombinációja. Sőt, van olyan, amikor tudjuk, hogy adott társaság milyen atmoszférát teremt és oda beilleszthető-e az adott egyed. Akkor is, ha az egy tacskó, havanese, husky, németjuhász vagy mix.
Persze ott a másik ami fontos, hogy szakmailag nem vállalunk olyat, amiben nem vagyunk kompetensek. Nem egy tréninget vagy panziós, napközis megkeresést utasitottam vissza, mert úgy éreztem, nem fogunk boldogulni.
Egy kutya összetett.
Ha hengerfejes lesz az autód, hiába viszed villamossági szerelőhöz. Nem az a szakterülete. Aki mindenhez is ért, nem is tud valójában semmit.
Legyél kedves gazdi kritikus, kérdezz, kérdőjelezz meg, mondd mit hallottál másképp, mi imádunk beszélgetni, megvitatni dolgokat. De ha úgy látja a panziós, hidd és fogadd el, a magáé mellett egy rossz döntéssel a kutyák szőrét is vásárra viszi.
A napközi, panzió kemény és felelősségteljes munka is, mindamellett, mennyi szeretetet kapunk vissza kutyusoktól és gazdáiktól.
Folytatjuk a következő részben, ahol a napközi és panzió stílusokról lesz szó.
Szevaszdog!
