Good BoyA jól szocializált kutya ismérve:
Nyitott a környezetére, de óvatos és higgadt felfedező. Szeret ismerkedni, de felméri a másik kutya (ember, vagy bármely állat) határait, jelzéseit nem hagyja figyelmen kívül. Képes határt tartani, sőt határt felállítani másokkal szemben. Legcsodálatosabb képességek közé tartozik, hogy nem csak felismeri és érzékeli a másik kutya szorongását, vagy gátlásait, hanem van viselkedéseszköztára azok feloldására, másik kutya megnyitására, nyugtatására de legalábbis megpróbálja.
Na ez most egy nagyon szép történet. Ha nem ilyen a kutyád, az nem azt jelenti, hogy nem jól szocializált 😊 A szocializáció egy érdekes pont, nem egyszer történik meg a kutya életében, hanem egy hosszú folyamat. Ugyanakkor történhet egyetlen pontos akkor törés, ami kihatással lehet a kutya – és gazdájának – egész életére, viselkedésére.
A kutya szocializációja alatt sokszor az alábbiakat szoktuk (félre)érteni:
- találkozzon sok különböző kutyával, ismerkedjen velük, játsszon
- járjon sok helyen, érjék őt ingerek
- minden emberrel barátságosnak kell lennie
- szeressen utazni
- szeresse a gyerekeket, sőt hagyja, hogy nyúzzák őt
Nem. Nagyon nem. Bár ezen néhány pont elég konkrét, a poszt kezdő mondatom pedig eléggé elvont, de ha mögé néztek, akkor az előbbi taglalásoknak épp a szöges ellentétét jelentik.
Ugyanis:
- Fontos a mai kutyás világban, hogy találkozzon kutyákkal, de nem minegy milyenekkel:
Sok esetben a sok kölyök egy helyen, egy trauma központ lesz. Senki nem tudja, hogyan kell „jól” megközelíteni a másikat. Klasszikus kutyaovi jelenség, hogy 8-15 kölyökkutya van elengedve egyszerre, minimális kontrollal az oktatók által. Jobb esetben külön vannak téve méret szerint a kutyusok másik pályára. Rosszabb esetben az 5 hónapos labrador mértéktelen játékba próbálna folyni a 3 hónapos uszkárral.
Félreértés ne essék, a kölyökovi egy fontos intézmény, sőt elengedhetetlen véleményem szerint. A lényeg azon van, hogy hogyan zajlik a foglalkozás. Módszer és hitrendszer kérdése, ki mit illeszt be az oktatásba, tanfolyam rendszerben gondolkozik vagy alkalomszerű oviban. Bizonyos szempontból ez nem is fontos most nekünk, de lesz ezekről is szó.
Azt gondolnánk, hogy a mindenkivel játszani akaró Fifi egy extra jó szociális képességekkel rendelkezik, de a visszahúzódó Lilike, aki alkalom adták még oda is csattog a többieknek pedig antiszoc.
Én azt mondom, környezet és társaság függvénye, hogy ebből végül antiszoc kutyus lesz-e vagy sem.
Az oktatók kifejezett felelőssége ilyen helyzetben, hogy a pörgős Fifinek több önkontrollt kell tanítani, a Lilikének pedig kioldást, megtanítani, hogy nyisson a világ felé, mindezek mellett a kívülről „támadásnak” tűnő viselkedését büntetni igen csak szakmaiatlan húzás.
Minél több kutyus jön össze, az energiák annál jobban elszabadulnak, ráadásul 15 perc játék után a legtöbb fejlődésben lévő idegrendszer egész egyszerűen kimerül, ennek jellegzetes jelensége a túlpörgött, zabolázhatatlannak tűnő kölyök, aki már se hal, se lát.
A mozgás a kutyák lételeme, mozgatórugója, és minden kölyök imád mozogni. Ez egy nagyobb csapatban felerősödik.
Ezért fontos a mérték. Kell, hogy a kutya lásson, érezzen, tapasztaljon más kutyákat, de az nem mehet a kutya kárára, nem eredményezheti azt, hogy bezárjon a saját világába, agyába, és ne akarjon nyitni egyetlen trauma miatt.
Vannak kutyák akik születésüktől fogva „maguknak” valóak, nagyon melankolikus, flegmatikus temperamentummal rendelkeznek, ezzel semmi baj. Valószínűleg nem ők lesznek a parti arcok tagjai, de ez nem azt jelenti, hogy antiszoc. Egész egyszerűen míg embereknél is léteznek introvertált személyiségek, így a kutyák esetében is.
Gyakori hiba lehet, hogy erőltetjük és olyan kutyussal hagyjuk együtt, aki állandóan játszani akar és a melankolikus kutyának is elege lesz egyszer és állandóan elzavaró viselkedést fog alkalmazni, ami végül általánossá válik, hisz így éri el, hogy békén hagyják.
A kölyökovi jó, a kölyökovi kell. Ebben a korban lehet a legjobban elkezdeni megtanítani azt, hogy a legnagyobb érték a gazdi legyen, ne pedig a többi kutyával való mértéktelen játék. Ezek elsajátítása, megtapasztalása nagyon szépen megelőz sok későbbi nem kívánt viselkedést.
A visszahúzódó kutyáknak lehetőséget kell teremteni kinyitni, kioldani őket, a túlpörgős kutyáknak pedig több kontrollt kell tanulniuk, és az oktatók felelőssége, hogy az órán segítse mind a két típust, hogy jól érezzék magukat és tanuljanak egymás kommunikációjából.
Kifejezetten jó lehet látni, hogy sok kölyök vígan kergetik egymást, akár egész órán, egész nap bírnák csinálni. Tegyük hozzá, hogy méretbeli, fejlődésbeli, korbeli, fajtabeli különbségek miatt mindenkinek máshol van az „elég volt” szint, de a lendület miatt önmaguktól ezt nem képesek megtalálni.
Na de milyen a Good Boy – Kölyökkutya kurzus?
Azt a szokást vezettük be, hogy sosem elengedéssel kezdünk, hanem közös munkával, közös játékkal a gazdival. A cél, hogy kutyaiskolába érkezésnél a kutyák ne az egymással való játékot várják, hanem a gazdával való kapcsolódást.
Tanuljuk a póráz nyugalmat.
Az elengedés is kontrollált, erre kifejezett rutinunk van.
A felfedezés, ismerkedés, játék idő limitált, sosem kimerülésig tart, hanem többször pár perc.
Ezt követően különböző behívási módszereket tanulunk, újra kapcsolódunk a kutyánkkal. (Igen pórázon is csinálunk behívást, ennek rengeteg oka van)
Alapszabály, sőt kutyás etikett: pórázon nem ismerkedünk, nem engedjük oda őket egymáshoz, szeretnénk, ha a kutyás társadalomban ez általános felfogás lenne. Borzasztóan káros tevékenység, brutálisan sok viselkedésproblémát idéz ez elő.
Megannyi témánk, játékos feladataink vannak, amikkel ismerkedünk, beszélünk a kölyökkori problémákról, megoldásokról, megelőzésekről, mindeközben mindig vannak feladataik a gazdiknak, többnyire az alábbi alapigazsággal: félszemünk mindig a kutyán, az oktatók pedig a fülünkkel figyeljük.
Az alap mentalitásunk: állapotot tanítunk elsősorban, nem viselkedést.
Nem az a legfontosabb, hogy cirkuszi mennyiségben tudjon a kölyökkutya (vagy felnőtt tanuló) dolgokat, hanem képes legyen önszabályzásra, ingerkontrollra, figyelemre, fókuszálásra, tanulni akarásra és a gazdája legyen számára a mintátad adó, jelenlévő személy, aki biztonságot és irányt mutat, mederben tart és tanít. Jól.
