Gyerek mellé kutyát! 1. rész

Vagy a kutya mellé gyereket?

Leggyakoribb problémák, amikkel a gazdik megkeresnek:

• Ugrál a gyerekre a kutyánk
• Fellöki a gyereket örömében
• Ellopja a gyerek játékait
• Harapdálja a lábát, kezét, beleakasztja a fogát a ruhájába
• Morog a gyerekre, ha hozzá akar nyúlni
• Fél a gyerektől, vagy épp a gyerek fél a kutyától
• Védelmezi a gyereket, akár más kutyáktól vagy emberektől
• Elveszi a gyerektől az élelmet
• Nem hallgat a gyerekre a kutya

Mindjárt részletesen minden jelenségről fogunk beszélni, azonban szögezzünk le egy fontos dolgot:

Mindegy mi történik, a felnőtt felelőssége mind a két teremtést, azaz a gyereket és a kutyát is biztonságban, felügyelet és kontroll alatt tartani. Se nem egyik, se nem másik feladata, hogy egymást egészítsék ki, egymást szórakoztassák, “pótszülő vagy bébiszitter” legyen, vagy épp a kutyának kelljen bármit elviselni a gyerektől. Akármennyire is látunk ilyen “cuki” videókat, a háttérben ettől sokkal több van, mint amit mi kedvességnek, törődésnek, gondoskodásnak vagy elvárható viselkedésnek ítélünk meg.

Mikor a felsoroltakhoz hasonló esetek miatt felhívnak, mindig ketté (inkább három felé) bontom a mondandóm, a tréningtervem, a helyzetek elemzését. Szülő vagyok, gazdi vagyok így a kutyaoktatói tapasztalataimat minden oldalról megközelítem, sőt, megértem és ismerem amikkel a gazdik keresnek.

Nézzük a kutyát, a gyerek viselkedését és a felnőtt szerepét (ami egyszerre kell legyen szülői és gazda szerepe is).

De rendkívül fontos az is, mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás?

Véleményem szerint az ideális sorrend:

Először van kutyánk, akit beillesztünk az aktuális családi dinamunkánkba, tanulunk vele igény szerint, de minimum az alapvető dolgokra képes, életritmusunkat átvette, alkalmazkodot.

Majd ezt követően jön a gyerek. A gyerekvállalással kapcsolatos változások a kutya számára is erős dolgok, de ha már van egy felnőtt, nyugodt, tanított kutyánk, könnyebb lesz.

De hát az élet nem így hozza, hisz idővel tetszik meg a kutyás élet, a gyerek szeretne kutyát vagy egyszerűen úgy érezzük, hogy legyünk túl a csecsemő koron, aztán jöhet a kutya, az úgyis csak egy kutya, megoldjuk.

Minden számít ebben az egyenletben:

• Gyerek kora
• Kutya kora
• A kutya fajtája, fajta jellegzetessége és egyéni személyisége
• Szülő gazdának való válási képessége
• Van e már rutinja gazdiként, vagy első kutyás lesz
• A kutya benti vagy kinti tartásban fog élni
• A család támogatottsága vagy ellenkezése
• Ki szeretné azt a kutyát valójában?

Nézzük most a gyerek korát:

1. 0-2 éves: burtál szétesett szülői helyzet, fáradtság jellemzi a felnőtteket, nulla idő, ettől csak a türelem és életkedv a kevesebb. A kutya ezen nem hogy segíteni nem fog, hanem rontani! (mert vele is annyi dolgod lesz, pléne a ha kölyök, mint a csecsemőddel)
2. 2-5 éves: már-már úgy tűnik hónapról hónapra könnyebb a dolgunk, de a gyerek számára nehezen megérthető, a kutya nem játék, nem plüss.
3. Iskolás kor: gyerekünk számára már kellően kialakult rutin jellemzi a mindennapját, kellően felkészíthető és megérthető a kutyatartás felelősségeire általában

Kutya kora:

• Kölyökkorban burtál sok teendő: szobasztisztaság, nevelés, tanítás, kölyökkori rosszaságok túlélése, tenni ellene, hogy ne rögzüljenek be a rossz szokások. Rendkívül nagy mennyiségű figyelmet kíván az első 6 hónapban
• Kamasz kor: 1,5 éves korig a folyamatosan növő, fejlődő kutyus enerigiái rendkívül sok szokott lenni, a tanítás, fejlesztés feladata még javában tart a gazdi részéről
• Fiatal felnőtt és felnőtt kor: 2 éves kortól jellemzően kissé csillapodik a kutya, az eddig beletett energia, idő (és rengeteg pénz is!) kezdi meghálálni magát

Fajták… nos ez végtelen téma lenne. Preferenciáid beszéld át egy trénerrel, kiképzővel és a tapasztalatai sokat fognak segíteni.

Szülőként ezért is fontos, mely szakaszban akarsz gazdivá is válni. Ha már gazdi vagy, egy pici lépéssel beljebb vagy mikor szülővé is válsz.

Ha benti lesz a kutya, értelemszerűen a szűk szociális térben fog veletek együtt élni. Ott lesz az altatásnál, ott lesz, ha játszani akartok a gyerekkel, ha fel kel éjszaka a gyerek…. Ha kinti, akkor kevésbé lesz minden mozzanatban ott. De észre fogod venni 🙂

És ki szeretné valójában azt a kutyát?

A kutya beillesztése a szülő feladata lesz. Akármennyire is szeretné a gyerek, neki nem veszünk kutyát. Soha. Kérlek ne. Nem bízhatjuk rá ezt a felelősséget, hisz még gyerek. Nem dönthet és rendelkezhet a kutya mindennapja, egészésge, jóléte fölött. Pedig ez muszáj, hogy a kutya is egészségben, biztonságban éljen. Szülőként mondhatjuk neki, hogy “igen, a te kutyusod”, de valójában nekünk felnőtteknek kell elősorban megtanulni a kutyát “kezelni”. Nekünk felnőtteknek kell a gyereket megtanítani kutyázni.

Ha elviszed a gyereked lovagolni, egész biztosan azt várod, hogy egy rutinos, betört lóra ültessék fel.

Egyetlen lovarda sem ad a rutintalan lovas alá rutintalan lovat. Hatalmas károkat fog okozni.

Nincs ez máshogy a kutyákkal sem.

Kifejezetten szeretem, ha a kutyaiskolába eljön a család is, de ott mindig a felnőttnek kell a kutyával tanulnia. Otthon természetesen gyakorljon a gyerkőc is, hisz ez fontos.

Ha olyan család jön, ahol közlik, a gyerek kapta a kutyát, akkor sem engedem, hogy az órán a gyerek tanuljon a kutyával. Ezt a felelősséget kutyaoktatóként nem fogom vállalni. (Figyelem, az teljesen más, hogy a gyerek is kipróbálja az órán magát egy-egy percre, de a kutya tanulása érdekében, sajnos néha még ezt sem engedhetjük meg).

Következő részben a felmerülő viselkedés problémákkal fogunk foglalkozni. Tarts velünk!